Kistarcsai Városi Művelődési, Sportközpont és Könyvtár
Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság
2143 Kistarcsa, Kossuth Lajos utca 23.

KISTARCSÁRÓL

Kistarcsa területén eddig kevés régészeti ásatást végeztek, pedig a jelek arra mutatnak, hogy lelőanyagban gazdag a környék. Legkorábbi leleteink újkőkoriak (Kre. 4000-2500), a feltárásokból pedig arra lehet következtetni, hogy később is mindig éltek itt emberek. A már nemzetiség szerint is azonosítható maradványok alapján lakóhelyet alakítottak ki területükön kelták, vandálok, alánok, szarmaták és avarok. Az avar birodalom hanyatlása következtében a honfoglaló magyarok gyéren lakott területet találtak, így ellenállás nélkül letelepedhettek.

Városunk története több száz évre nyúlik vissza, a mai kistarcsai temető környezetében feltárt lelőhely tanulsága szerint a X-XIII sz. -ban állott itt település., azonban csak 1467-ből származik az első olyan dokumentum, amely – Felsőtarcsa néven – különálló településként említi a mostani Kistarcsát. A török hódítás nem követelt áldozatokat, viszont a tizenötéves háború idején (1593-1606) elnéptelenedett a falu. A török kivonulása és a Rákóczi szabadságharc bukása után az aulikus új földbirtokosok a Felvidékről származó, magyarul beszélő tótokat telepítettek ide, minek következtében Kistarcsa elszlávosodott.
 

Bár bizonyítékaink egyenlőre nincsenek, a hely közelsége valószínűsíti, hogy szerepe volt az Árpádházi hercegek (Szt. László és Salamon) mogyoródi csatájában (1074). A település Tarcsa nevével 1352-bentalálkozunk először és 1452-ig volt a Tarchai család birtoka. 1467-ből származik az első olyan dokumentum, amely -Felsőtarcsa néven- különálló településként jelöli a mostani Kistarcsát. A török hódítás nem követelt helyi ember áldozatokat, viszont a XVI. sz. végén kezdődött tizenötéves háború idején (1593-1606) elnéptelenedett a falu.
 

A török kivonulása és a Rákóczi szabadságharc bukása után a Habsburgok híveik közt osztották fel a földterületeket. Az új birtokosok a visszatérő Magyar jobbágyok helyett szívesebben láttak német vagy szláv telepeseket.Így kerültek Kistarcsára Grassalkovish herceg jóvoltából a felvidéki Trencsén és Nyitra megyékből tótok. A jövevények száma nagyobb volt a magyar őslakosságétól, így Kistarcsa a házasodások révén elszlávosodott. Az 1848-49-es szabadságharc tavaszi hadjáratának idején a dicső emlékű Isaszegi csata kapcsán Kistarcsán fejlődött fel az Aulich Lajos vezette sereg, ennek emlékét tábla őrz. Kistarcsa félreeső település volt a Pest-Hatvan útvonal szempontjából.
 

Jelentős változás állt be amikor a XIX. sz. végén beindult a vasúti közlekedés. Gőzmozdony vontatta szerelvények eleinte a Keleti pályaudvartól csak Kerepesig közlekedtek. 1911-ben meghosszabították Gödöllőig és villamosították az egész vonalat. A helyi érdekű vasút a vele párhuzamosan haladó 30-as főközlekedésű úttal jelenleg is fontos szerepet tölt be a Kistarcsai lakosok közlekedési lehetőségei szempontjából. Mivel a középkorban épült kistarcsai templom elpusztult, a hívek Kerepesre jártak vallásukat gyakorolni.
 

A romok köveit felhasználva 1880-ban kezdték meg a jelenlegi katolikus templom építését. Eleinte a kerepesi plébánia filiáléjaként működött, majd a lakosság növekedésével helyi káplánság indítását hagyta jóvá a váci püspök, 1913-ban. A lakosság számának gyors növekedése az 1908-ban alakult Gép-és Vasútfelszerelési Gyár nagy munkásigényének tudható be. Az 1000 embert foglalkoztató gyár óvodával, iskolával, postával ellátott lakótelepet épített dolgozóinak a vasútvonal eddig lakatlan oldalán.  Ez a lakótelep később a Belügyminisztérium tulajdonába került.
 

Az 1930-as évek végén internálótábor működött ezen a helyen, mely legsötétebb időszakát az 1950-es években élte. Később rendőriskola lett, majd tartalékos tisztképző, végül menekülttáborként funkcionált. A következő évtizedekben folyamatos fejlődés jellemzi a települést, iskolák, óvodák, kereskedelmi- és szórakoztató létesítmények épültek.
 

1979. január 1-én két szomszédos község, Kerepes és Kistarcsa állami utasításra Kerepestarcsa néven egyesült. Az 1989. évi rendszerváltást, majd az 1990. októberi önkormányzati választásokat is együtt élte meg a két település. Lakossági kezdeményezésre népszavazás útján 1994. december 11-én a két település szétvált. A lakosság száma is gyorsan növekedett s mindezek eredményeként 2005-ben Kistarcsa városi rangot kapott.
 

A Település a budapesti agglomeráció első körgyűrűjéhez tartozik, közvetlenül határos délnyugatról a Fővárossal, a XVI. kerülettel. Nyugati szomszédja Csömör, észak-nyugati Mogyoród, észak-keleti Kerepes, keleti Nagytarcsa.